2007. április 29., Lajos forrás - Holdvilág árok
A harmadik Vizsla Túra
"Kutyásnak lenni jobb, mint kutyátlannak"

Az idézet Bazsó Gábor vizslatulajdonostól származik, aki talán a legpontosabban fogalmazta meg azt a tanulságot, mely április utolsó vasárnapján a Pilis-Visegrádi hegységben rendezett kiránduláson levonható volt.

A januári és a márciusi Vizsla Túra sikere és népszerűsége alapján a harmadik találkozóra 108 kutya (a hozzá tartozó gazdikkal és állatbarátokkal) érkezett.
A szó szoros értelmében vett túra keretében kétlábúak és négylábúak a Lajos forrástól 11 km-t tettek meg közel öt óra alatt.

Illatosúti Kornis Emma és a Vizslamentők

2006. július 31-én, egy napsütéses nyári napon az Illatos úti telepen leadtak egy kb. kéthónapos, fajtatiszta vizslalányt. Akkor még sem a férfi, aki megszabadult a csöppségtől, sem maga a kutya nem sejthette, hogy kevesebb, mint egy éven belül egy sikertörténet részesei lesznek. A nyolchetes, magányos eb nem töltött túl sokat a telepen: élete új fordulatot vett, mikor a Vizslamentők magukhoz vették. A Futrinka Utca Kutyavédő és Kutyás Szabadidősport Egyesület alapcélkitűzései között a keverék kutyák mentése mellett öt kiemelt fajta szervezett fajtamentésének megteremtése, köztük a magyar vizsláé, mint nemzeti kinccsé is szerepel. A mentett magyar vizslák jelentős része gyepmesteri telepekről, menhelyekről kerül a gondozásunkba.
Dr. Pallós Andrea állatorvos vállalta magára a nyugodt természetű kiskutya ideiglenes befogadását, átmeneti gondozását, szakmai megfigyelését (ún. orvosi karanténját), illetve az aktív gazdikeresést. A hibátlan küllemű, babaarcú vizslalány élete, további sorsa 3 nap múlva rendeződött, amikor megtalálta végleges gazdiját: Tollár Mónikát.
A tisztázatlan származású, név nélküli, egy-a-sok-közül vizsla pedig nevet kapott: ő lett Emma.

A Vizsla Túra alapítása

Mónika régóta szeretett volna vizslát, afféle „vizslaszerelemtől" szendevett már jó ideje. A boldog találkozás és az első közös napok örömét azonban beárnyékolta az a tény, hogy az újdonsült gazdi nem talált olyan hivatalos vizslás klubot, szövetséget, ahol szívesen fogadtak volna egy törzskönyv nélküli, menhelyről kikerült kutyát. Nem profi kutyaiskolát vagy vadászkutya-kiképző kurzust keresett - csupán egy olyan társaságot, ahol az új családtag más vizslák társaságában tölthette volna a délutánjait. Szerencséjére aránylag rövid időn belül két vizslatulajdonossal is sikerült megismerkednie, a pár hónapos Emmának pedig barátja lett Pöszke és Villám. Így született meg a Vizsla Túra ötlete a három vizslatulajdonos közös sétáiból.
A túra alapítói - Tollár Mónika, Szabó Trixi és Deák Erika - ez év januárjában közös kirándulásra hívták a vizslákat gazdájukkal együtt. Nem titkolt céljuk volt, hogy a közös séták során ne csak négylábú kedvenceinket fárasszák le alaposan, de a gazdik is új embereket, barátokat ismerhessenek meg. Szerették volna továbbá, hogy minél több és eltérő életkorú vizsla találkozzon egymással.
S bár az alapötlet pofonegyszerűnek hangzott és elvileg bárki megszervezhette volna már korábban, a megvalósítására ez évig kellett várni. A civil kezdeményezés hatalmas érdeklődést keltett a vizslatulajdonosok körében, mely kizárólag az Interneten került meghirdetésre, népszerűsítésre. A túra híre futótűzként terjedt: a vizslás gazdik egymásnak adták tovább a hírt, miközben a háziállatokkal/kutyákkal foglalkozó hazai honlapok sorra közölték az első túra felhívását.

2007. január, Kamaraerdő

Az első túrán 85 kutya vett részt, a hozzá tartozó gazdikkal és állatbarátokkal.
A nagy napon a három alapító szeretettel várt mindenkit, akinek törzskönyvezett vagy törzskönyv nélküli, vásárolt vagy talált, saját vagy kölcsön, kertbenlakó vagy ágybanalvó, fajtatiszta vagy keverék, szuperokos vagy félénk, nádszálvékony vagy kövérke, fiatal vagy idős vizslája van és szívesen sétált többedmagával a Kamaraerdőben. Minden kutyát egyforma szeretettel fogadtak - senkinek sem kellett szégyenkeznie, magyarázkodnia vagy rosszul éreznie magát.
Az állatok póráz nélkül, szabadon rohangáltak - verekedést mégsem lehetett látni!
A regisztráció során minden résztvevő névtáblát és névre szóló emléklapot kapott. A három legfiatalabb, a három legidősebb és a három legmesszebbről érkezett vizslát és gazdáját egy-egy ajándékcsomaggal is meglepték. A közönség-kedvencek természetesen a 3 hónapos rövidszőrű és drótszőrű kiskutyák voltak, akiket kézről-kézre adtak, simogattak, kényeztettek. Külön öröm volt, hogy két vakvezető vizsla is a rendezvény vendége lehetett.
Az erdei úton a séta közben nemcsak a négylábúak, de a kétlábúak is barátkoztak egymással: a túra eleje és vége szinte összeért.