Niki, Doni, Hubavizsla

Az én Hubámnak nincs törzskönyve, alapvizsgája... Nem rendelkezünk MEOE tagsággal... De ma úgy éreztük tartozunk valahova! Valahova, ahol TÉNYLEG nem számít, hogy "ilyen vagy olyan, saját vagy kölcsönkutyája, innen vagy onnan levõ vizslája van" EGY a lényeg, hogy együtt legyünk egymás, de leginkább kutyusaink kedvéért. Köszönöm a kedvességet, figyelmességet amit a Rendezõktõl kaptunk, fantasztikus érzés volt, hogy az elsõ Vizsla Túránkon  nem éreztük magunkat kívülállóként. Elfogadtak, befogadtak minket rögtön. Köszönöm Huba nevében is aki nem gyõz hálás lenni a mai napért, millió és millió puszit nyom az ágyon fekve, fáradtan, elégedetten. Sokat jelentett ez a nap számunkra! (Többekközött rájöttem nem vagyok õrült amiért úgy hívom magamhoz Hubát, hogy "Gyere ide anyához...", mert sok gazdi mondta ezt "vizslagyerekének" a mai naponSzükség van a Vizsla Túrára, több mint egy egyszerû túra, több mint egy fajta találkozó, s hogy miben több? Azt nagyon nehéz megfogalmazni, azt csak egy igazi kutyás tudja, azt érezni..., átélni lehet (kell!) !!!KÖSZÖNJÜK!

M. D. és Huba

S. M., R. és Lujza

Nagyon jól éreztük magunkat az első Vizsla Túránkon :)

L. V. és Maja kutya

Nagyon jól éreztük magunkat Frédivel Vizsláson. Igaz, mire hazaértünk ,annak ellenére, hogy már a kocsiban ájultan aludt, rogyadozó lábakkal botorkált el a helyéig és a vacsora elfogyasztására szánt idõn kívül egy percet sem bújt ki a vackából, az esti utolsó sétára szinte le kellett vonszolni. Ma reggel már úgy ébredt, mintha mi sem történt volna, a szokásos reggeli "kocogó edzésen " nagyon laza volt. :-)
Nagyon szép helyen volt a jubileumi túra, jó sok kutyus jött össze megint, az idõ csodálatos volt, nagyon nagy élvezettel néztük az önfeledten lubickoló, viháncoló vizslukat. Reméljük a következõn is ott leszünk.
Köszönjük a szervezõknek, hogy ismét egy ilyen jól sikerült hétvégét hoztak össze nekünk!

T. M. és az ifjak, na és nem utolsó sorban FRÉDI ! :-D

A tegnapi Vizsla Túráról szeretném megosztani veletek az érzéseimet.Elsõ alkalommal vettünk részt a túrán, családostól. Nekünk ugyan Dalmatánk van, de a baráti kör „vizslásai” tiszteletbeli vizslává fogadták a Pöttyöst.(Külön tetszett, hogy cseppet sem lepõdtek meg a szervezõk, mikor Dalmatával regisztráltam a Vizsla Túrán.) A leginkább érdekes érzésem a túrán az volt, hogy nem kellett állandóan figyelnem a kutyát, hogy oda megy valakihez, megszagolja…. A hétköznapokban ez állandó gond. Pötty igen barátságos, mindenkihez van egy jó ’szava’. Csakhogy a kutyátlanok ezt nem mindig veszik jó néven. Sõt! Nem szoktam megkötni a kutyát, hiszen szót fogad, más kutyát is barátságosan üdvözöl. De sok ember elmenni is fél mellette, nemhogy megsimogatná. De a túrán olyan nyugodt voltam, hiszen (majdnem) minden gazdi imádta a más kutyáját is. Szocializálódhatott a Pötty, mert senki nem rángatta el a kutyáját, esetleg gyerekét, mondván sietünk, vagy hogy nehogy megharapjon az a dög… Fantasztikus volt nézni, ahogy ismerkednek egymással az ebek. Ki bátran, ki félszegen. Ilyen világot képzelhetnek el legszebb álmaikban! A szokásos esti sétánkon, ahol összejönnek a kutyabarátok (3-4 Vizsla és a Dalmata) eljátszottunk a gondolattal, hogy ha így haladunk, (ugyanis ketten kezdtünk el kutyát sétáltatni) egyszer lehet, hogy mi fogunk benneteket kutyás-találkozóra hívni. JJJJÉlmény volt! Köszönöm!

L. A. és Pötty kutya

Egyrészt köszönjük a szervezést, Öcsi természetesen ismét nagyon jól érezte magát.Viszont engedjetek meg nekem egy pár kritikus megjegyzést is:egyrészt én nagyon rövidnek találtam a "túrát". Összesen ha 2 km-t sétáltunk, és ennyi. Másrészt, ha a saját túravezetõnkkel visszaindultunk volna, akkor nevetségesen rövid lett volna az egész, részemrõl ezért nem autóztam volna 100 kilométert. Mindenesetre maradtunk, és csak akkor indultunk vissza, amikor már nagyon kevés eb maradt a tó körül. Így viszont azt tapasztaltuk mire visszaértünk, hogy sehol egy szervezõ, se senki. És még csak délután 3 óra volt! Ezt így egy kicsit kevésnek érzem. Se közös programok, se semmi, csak odarobogtunk a tóhoz, majd vissza, és már csak pár porfelhõcske maradt utánunk... Az sem tetszett, hogy a túra egy része úton ment, így az autókra is figyelni kellett. A találkozás a birkákkal és a birkák tulajdonosával szintén nem volt kellemes, de ez nyilván nem volt elõrelátható, én nem tudom, honnan tudhattuk volna, hogy magánterületen vonulunk át...
Szóval összefoglalva: a túra túl rövid volt, és a szervezéstõl egy kicsit többet várnék: persze az is jó, hogy összejön ennyi vizsla, de mennyivel jobb lenne, ha ez nem egy két-három órás program lenne! Mindegy, végülis a lényeg, hogy az eb jól szórakozott, de a helyzet az, hogy még rendesen kifárasztani sem sikerült...De természetesen már most nagyon várjuk a következõ túrát!!!

H. T. és Öcsi kutya

Köszi a túraszervezést, klassz volt minden vasárnap.

V. L. és Betyár kutya