Cikkek







Powered by NetOffice

2009. május 26. kedd

- Riport Kovács Patrícia színésznővel -

Kovács Patricia és Károly.jpgKovács Patrícia ismert és sikeres színésznő, de tudni kell róla azt is, hogy büszke vizslatulajdonos: Károly nevű kutyájával lassan hat éve élnek együtt és a házi kedvenc is időről-időre kénytelen felvenni a színészi lét ritmusát. A gazdi és a kutya közötti bizalmi viszony segít áthidalni a problémákat, így Károly könnyen veszi az akadályokat. A különös barátságról és az esetleges nehézségekről kérdeztük Patrícát.



  Miért épp egy vizslára esett a választásod?

Mindig is volt kutyám, gyerekkoromban egy puli, később pedig egy golden retriever. Miután elpusztult egy ideig hezitáltam, hogy vizsla vagy német dog legyen-e a következő kutyám, mert bár abban biztos voltam, hogy mindig lesz mellettem kutya, a két fajta között valahogy nem tudtam dönteni. Végül meggyőztek, hogy a vizsla jobb választás, mert sokkal egészségesebb és játékosabb fajta, így köszöntött Károly az életembe.

  A vizslákról köztudott, hogy borzasztó nagy a mozgásigényük, így adja magát a kérdés, neked mi a tipped: hogyan lehet kifárasztani egy folyton aktív, folyton pörgő kutyát?

Szerencsére mindig valamilyen zöldövezet közelében laktam, így adott a természet, ahová bármikor kimehetünk, nem kell hosszasan szervezkedni, hogy kellemes környezetben legyünk. E természet közelsége már akkor is fontos szempont volt, mikor még albérleteken laktam, és persze Károly miatt ez ma is elsődlegesen fontos lényeges tényező. Hétköznapokon nem nehéz megoldani, hogy zöldben legyünk, ám sajnos nagyban bonyolódik a helyzet, ha forgatok. Legtöbbször a helyszínekre is magammal viszem a kutyát, megtaláljuk a módját, hogy ő is elégedett legyen. 

  Mikor egyeztettük az interjút, mondtad, hogy épp a Balatonnál forgatsz. Most is veled van Károly? 

Igen, ha megoldható, minden forgatásra velem tart. Persze ez nem úgy működik, hogy akkor futkorászhat bármerre és mindig körülöttem nyüzsög: vagy a párom vigyáz rá addig amíg forgatok, vagy megvár szépen a hotelszobában. Ilyenkor mindig elmondom neki, hogy nyugodjon meg, vissza fogok jönni, de most dolgozom, ő pedig türelmesen vár, már ismeri a helyzetet. 

  Mi van akkor ha nem tudod megoldani, hogy veled legyen? Kapod a híreket, hogy rosszul viseli a hiányodat?

Előfordul, hogy nem jöhet velem, vagy éppen úgy alakul, hogy a párommal mindketten nagyon elfoglaltak vagyunk. Ilyenkor kutya-sitter vigyáz Károlyra. Ő olyan kutyaoktató és felvigyázó lány, akit évek óta ismerek, így nyugodtan bízom rá a Károlyt. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy kutyatábort, több eb van ilyenkor együtt - biztos vagyok benne, hogy vannak civakodások, de ez jobb megoldás, mintha mindig más ugrana be hozzá egy gyors sétára, s a fennmaradó időt pedig egyedül töltené. 

  Így, hogy van kutyaoktató ismerősöd, gondolom minden kedvenced részesült a megfelelő kiképzésben. 

Az első kutyám kiképzésénél mindent megtanultan, így már nem kell folyton oktatóhoz hordanom a kutyáimat. Következetesnek kell lenni, ez a legfontosabb alapszabály, e nélkül nem megy. Úgy gondolom egyébként, hogy inkább a gazdikat kellene kiképezni, hogy legyen bennük kellő felelősség és következetesség, hiszen a kutya nagyon intelligens állat, nem kell túl sokat nevelni, hamar megtanulja mindazt, amit a gazda elvár tőle.

  A kezdeti nevelés, majd a hosszú együttélés során kutya és gazda összekovácsolódnak, egyesek szerint ilyenkor kezdenek el hasonlítani egymásra. Erről mit gondolsz?

A külső hasonlóságban nem hiszek, de tény, hogy az aktuális lelkiállapotomra mindig reagál az állat. Most, hogy a forgatás alatt szállodában lakom, természetes, hogy először furcsa az új környezet,  be kell rendezkedni, meg kell szokni a közeget - ettől bizony feszült voltam, és éreztem, hogy ő is bizonytalan kissé. Folyton leképezi a lelkiállapotomat, hiszen bízik bennem, ezért  ilyen jó a kapcsolatunk.