Czider vizslababa megszületésének

élménybeszámolója

Pontosan egy héttel ezelőtt megváltozott az életem és ezzel egy eddig, számomra teljesen ismeretlen élethelyzettel kerültem szembe. A változást Czider vizslababa érkezése idézte elő, akinek Czinke kutyám adott életet. Pár nappal a kicsi megszületése után hívott fel Tollár Móni a Vizsla Túra alapítója azzal a kérdéssel/kéréssel, hogy lenne-e kedvem megírni Czider születésének élménybeszámolóját. Természetesen örömmel tettem eleget ennek a felkérésnek, melynek beszámolóját most Ti olvashatjátok.

Sokat gondolkodtam, hogy honnan is induljon a beszámoló és arra jutottam, hogy legjobb lesz, ha az elején kezdődik! Czinke kutya párját több mint egy évig kerestük, tenyésztőjével, Balázs Hedviggel, aki a Csipkéskúti Magyar Vizsla Kennel tulajdonosa. A kan kiválasztásánál az elsődleges szempont volt az egészség, a megfelelő munkatulajdonságok és nem utolsó sorban a küllem. Bevallom, hogy én egyáltalán nem értek a különböző vérvonalakhoz.  Hedvig viszont igen, mivel több mint 15 évvel ezelőtt kezdte el a tenyésztői munkát, ezért maximálisan megbíztam döntésében, mely szerint a kan vérvonala megfelelően illeszkedik majd Czinke vérvonalához, valamint a Csipkéskúti Magyar Vizsla Kennel jövőbeni terveihez.

Miután hosszas keresgélés után megtaláltuk a megfelelő kant és Czinke is tüzelni kezdett így elkezdődött a laikusként csak első kálváriának nevezett időszak. Mivel a kan külföldön él, ezért fontos volt, hogy a tüzelés azon szakaszában induljunk, amikor a termékenyülés optimális, és sikeres lesz a fedeztetés. Éppen ezért számtalan vérvételre volt szükség hogy a legjobb progeszteron (termékenyülést és magzat kihordását elősegítő hormon) szintet megtalálva, tervezhető legyen az utazás és fedeztetés (600 km nem itt van a szomszédban:-) . A hormonális háttér meghatározásában Dr. Török Ede segített, aki a Halásztelki Állatorvosi Rendelő és Állatpatika állatorvosa.

A fedeztetést követően nem volt más feladat, csak várni és vigyázni Czinkére. Az első ultrahangos vizsgálatra a fedeztetéstől számított 26-ik napon került sor, ahol egy kölyök volt látható. Bíztunk abban, hogy van ott még több is, csak elbújtak. J A következő vizsgálat a fedeztetést követő 37-ik napon történt, de sajnos ekkor is csak egy kölyköt látott az ultrahangos vizsgálatokat végző állatorvos a Halásztelki Állatorvosi Rendelőben. Annak, hogy miért csak egy kölyök fogant meg, többféle oka lehet. Befolyása lehet az utazásnak,a  stressznek és egyéb hormonális behatásoknak is.

Felkészültünk tehát egy vizslababa érkezésére, így az ultrahangos vizsgálatokat követően Apukámnak szóltam először, hogy úgy készüljön, hogy a fedeztetéstől számított 57-63 nap (2013. november 7-14.) bármikor telefonálhatok, hogy helyzet van, szülünk. Apukámat kértem meg, hogy vigyázzon Czinkére és babájára amíg nekem dolgoznom kell. Elérkezett az 57-ik nap és Ede utasításait követve 3-6 óránként mértem Czinke testhőmérsékletét, melyre azért volt szükség, mert a szülést megelőző 12-24 órában az anyakutya testhőmérséklete jelentősen csökken, akár 37 ^oC alá is lemegy, elindítva a magzat leválását a méhfalról, tehát a szülési folyamatokat.

Mivel nem bíztam semmit a véletlenre, így excel táblázatot készítettem, sőt diagramot is J , hogy pontosan lássam Czinke testhőmérsékletének alakulását. Változás a 62-ik napon történt, amikor is leesett a testhőmérséklete 0,3-0,4 fokot, ami valljuk be nem túl sok. Nem aggódtam, mivel teljes nyugalommal élte mindnapjait, sétált, evett, ivott és óriási alvásokat rendezett a tv előtt.

Az események a 64-ik napon pörögtek föl, de úgy hogy csak kapkodtam a fejem. A kölyöknek ugyanis nem tesz jót, ha túl sokáig bent marad, elöregedik az őt tápláló méhlepény és elpusztulhat. Éppen ezért egy újabb ultrahangos vizsgálatot végeztünk, ahol megmértük az akkor már teljesen fejlett, rendszeresen mocorgó, forgolódó kölyök szívverését, melynek normális értéke 180-200/perc felett kell lennie.

Sajnos a mi kis vizslababánk szíve csupán 140-et vert egy perc alatt, így azonnali és gyors döntésre került sor: CSÁSZÁRMETSZÉS.  Este 19.00-ra összeállt az állatorvosi team. Mindenki ideges és feszült volt, kivéve ez én Drága Arany kutyámat, aki hatalmas farok csóválásokkal és óriás puszikkal üdvözölte a Rá váró állatorvosokat. Ők azonban nem átallották megvizsgálni, megmérni, hőmérőzni, vénakanüllel ellátni és elaltatni a lelkes kismamát. Szerették volna minél gyorsabban a világra segíteni azt a kis, átlátszó burokban, folyadékban lebegő, mocorgó csöppséget, akit mihelyst megszabadították a légutakban lévő folyadékoktól, lelkesen „felüvöltött” és élénken, kígyózó mozgásokkal tudatta, hogy köszöni jól van és máris éhes.

Míg bent zajlott a komoly műtét, addig én kint vártam a váróban. Gondolataim, érzelmeim csak úgy háborogtak a lelkemben. Hol az aggódás, hol a kétségbeesés, hogy „mi van már?!”, hol a „nyugi Betti minden oké lesz” érzelmek váltakoztak. Az őrület határát súrolva majd lekapartam a falról a csempét, de egyszer csak egy vékony hang rántott vissza a valóságba. MEGSZÜLETETT (2013. november 14-én, 20.30 perckor)! Igen, kiáltottam föl (persze csak magamban), megérkezett, itt van, ez az Ő hangja!  Rohantam be az előkészítőbe és megláttam Czidert! Nedves volt és vékony, viszont hosszú, mint a vonat fütty. Hallatta a hangját, lélegzett, Hedvig dörzsölgette, törölközőbe csavarta. Az én első dolgom az volt, hogy megszámoltam, hogy megvan-e az összes lába, füle, lábujjai, farkincája. Mindene megvolt és számomra a legszebb vizslababa a volt világon. Melegítőpárnára tettük, és kitaláltuk, hogy mi legyen a neve, annak ellenére, hogy nyilván készültem nevekkel. A Czider név onnan jött, hogy nagyon szeretem a cidert (almabort) és mivel a családunk „cz”-sítve van, ezért beékeltem egy „z” betűt. 

A kis Czider születésekor Gábor, a rendelő fotó és marketingmanagere  rendületlenül fotózott, dokumentálva az utókornak annak a kiskutyának a világra jövetelét aki talán a legnagyobb orvosi (3), asszisztensi (2) és rajongó-drukker csapat közepette látta meg a napvilágot. 

Mindenki a kis Cziderrel volt elfoglalva, de az én aggodalmam Czinke kutyám felé fordult, akin időközben elvégezték a műtét utolsó mozzanatait, összevarrták a méhfalat és hasát több rétegben majd felébresztették hogy minél hamarább el tudja látni kicsinyét. A műtétet követően, megvártuk, míg Czinke teljesen magához tér és így indultunk haza, immár hármasban. Az első éjszaka (csütörtök) mondanom sem kell, hogy alig aludtam. Hedvig velünk volt éjfélig, elmondta, hogy hogyan tegyem a kis Czidert az emlőkre, mire kell figyelni a császármetszés után és azt, hogy bármikor hívjam ha vmi gond van.

Végül egyedül maradtunk.

Néztem őket és elsírtam magam, hogy milyen csodálatos a születés és milyen apró a kis Czider, mennyire védtelen, mennyire kiszolgáltatott. Mondtam is Czinkének, hogy hatalmas feladatunk van, fel kell nevelnünk ezt a törpét és jó kutyát faragnunk belőle.

A következő két napban (péntek, szombat) sajnos azt tapasztaltuk, hogy Czinke maximálisan elhatárolódik a kicsitől. Nem érdekli, sőt inkább érthetetlen volt számára, hogy ez hogy került ide, mit akar, miért nyivákol és főleg, hogy meddig marad?! Egyszerűen nem értett semmit, abszolút nem úgy viselkedett, mint egy anya. Volt olyan, hogy levittem sétálni és nem akart hazajönni, megállt az ajtóban és nem akart bemenni a lakásba. Az, hogy az ellető ládába bement Apukám és az én küszködésem árán valósult meg. Bele kellett valahogy varázsolni, mert a kicsinek ennie kellett. Mivel Czinke engedelmes, fegyelmezett kutya ezért a „fekszik! marad!” vezényszavak alkalmazását vetettem be. Így sikerült bent tartani az ellető ládába, ahol a kicsi mindig kitörő vinnyogással várta, Czinke legnagyobb bánatára. Első pánik rohamom ekkor indult el: Czinke alkalmatlan erre az egészre! Nem megfelelő anya!!

Apukámmal meg voltunk győződve, már ami a vizslababát illeti, hogy minden a legnagyobb rendben van, mivel folyamatosan szopott. Aha, hittük ezt mi naivan, egészen addig, míg Hedvig el nem jött meglátogatni és elmondta, hogy amúgy nem így kellene kinéznie egy két napos vizslakölyöknek! Na, ekkor kezdődött a második pánik rohamom. Jött a felismerés, hogy Czinkének nincs teje, de a kicsit táplálni kell. Halványlila fogalmam sem volt, hogy hogy kell kinéznie egy két napos vizsla babának?! Mennyit kell gyarapodnia egy nap alatt?!  Mennyit kell ennie?! Hogyan kell a szuka tejét beindítani?! Mit adjak enni, inni a mama kutyának?! Ezer kérdés merült fel bennem és hozzá betársult a félelem, hogy elveszítem Czidert. Remek: két pánikroham és egy félelem eddig! Mi lesz még?! 

Ebben a maximálisan tébolyult állapotomban kezdtem el dajka kutyát keresni Czidernek. Felhívtam a Vizsla Túra alapítóját, Tollár Mónit és kértem, hogy tegye ki a Vizsla Túra Facebook oldalára, hogy dajka kutyát keresek. Ezzel párhuzamosan hívtam föl, Bohata Krisztinát aki a Vizslabolt tulajdonosa, a Vizslamentéstől Nemes Dalmát és a Futrinka Egyesülettől Májer Balázst. Mindenkit mozgósítottam, mert éreztem, hogy nagy a baj. Maximális volt az összefogás az összes érintett szervezet részéről, amit ezúton is szeretnék megköszönni.

Az idegességemet tetőzte a saját bambaságom, ami abból eredt, hogy nem voltam képes cumisüvegből, tápszerrel etetni Czidert.  Már az meghaladta a képességeimet és komoly gondolkodásra késztetett, hogy egyáltalán mekkora lyukat tegyek a cumira?! Tudom, hogy ez így elég hülyén hangzik, de tényleg így volt. Mert ugyebár ne legyen túl nagy, mert akkor esetleg a tüdejében landol a tápszer, amiből tüdőgyulladás lesz, de ne legyen kicsi se, mert akkor meg az életben nem eszik meg annyit amennyit kell.

Azt már le se merem írni, hogy hány cumi esett áldozatul a fúrás-faragásnak, míg elkészült a megfelelő. :)

A következő bénaság részemről a tápszer megfelelő hőmérsékletének beállítása. Az hogy 37 fokos legyen a tápszer, ezt nagyon könnyű leírni, na de kivitelezni!!! Mert ugyebár ez sem lehet túl meleg, mert akkor leforrázom a kicsi száját, ha meg hideg akkor meg egyszerűen nem issza meg. Remek! Végül sikerült minden problémát elhárítani és szombat este, Ede utasításainak megfelelően, megetettem az akkor mindössze 265 grammos vizslababát.

Szombat éjszaka kulcsfontosságú volt az életünkben, mert Czinke ekkor volt bent először egész éjjel az ellető ládában. Én nem tudom, hogy miben állapodtak meg ők ketten, Anya és Fia, mit beszéltek meg kutyanyelven, (vagy mit kapott Edétől), de valami történt, az biztos. Mégpedig az, hogy Czinkének leesett a tantusz hogy Czider ki is valójában, rájött, hogy ez az izé az ő Fia! Innentől kezdve beindultak az anyai ösztönök, és folyamatos azóta is a gondoskodása a kis csöppség iránt. Időközben a tejelválasztás is beindult, így nincs szükség a cumisüvegre (pedig esküszöm nagyon jó lett). (Előfordul, főleg az első almos kutyáknál és főleg császármetszés után, hogy az anyakutya tejelválasztása és a gondozási ösztönök csak 1-2 nap után indulnak be).

Ma egy hetes a kis Czider és örömmel jelenthetem, hogy szépen gyarapszik és már 700 gramm! Czinkének bőven van teje, már talán túl sok is. Gondoskodik róla és maximálisan megváltozott a véleményem arról, hogy milyen anya: CSODÁLATOS!!!

Most, hogy az élménybeszámolóm végére értem újra átéltem a leírtakat. Gondoljatok bele, hogy ezek még csak egy hét történései!! Hihetetlen, hogy milyen fordulatos, izgalmas és időnként sírós, idegbajos volt az elmúlt egy hetem. Utólag elég viccesnek tűnhet, de egyáltalán nem az. Elképesztő munka, idő, energia kell ahhoz, hogy egy vizslababa megszülessen. Nagyon sok ember, egy egész team állt mellém a krízis helyzetben, amit nélkülük biztosan nem lettem volna képes kezelni.  Szeretném, megköszöni az elmúlt egy hetet elsősorban Apukámnak, aki nemcsak ebben az egy hétben volt/van velem hanem ameddig csak szükséges, Balázs Hedvig tenyésztőnek, Török Ede állatorvosnak, Oppe Nikoletta  állatorvosnak, Tollár Móninak, Nemes Dalmának, Májer Balázsnak és mindenkinek aki a Facebookon hozzászólt, megosztotta, drukkolt és szorított nekünk, értünk a „Cz” Családért!

Budapest, 2013. november 21.

Vizslás üdvözlettel:

Czabán Bernadett

Czider és Czinke gazdája