„Ma Istenben vagyok, Bennem van az Isten / Ma egymásban vagyunk, Mint a van s a nincsen…”
Kedves vizslák, vizslások és vizslatúrások! Nem tudok hosszan írni, mert nagyon új nekem ez a helyzet: hétfőn még sétáltam a Kamaraerdőben, kedden este pedig örökre elaludtam. Mégsincs bennem hiányérzet, hiszen az utolsó pillantásomat és lélegzetvételemet a számomra legfontosabb ember ölelésében, simogatásában töltöttem. Együtt voltunk vele…13 éven át végig...a legvégsőkig. Ez volt a mi szövetségünk, a kettőnk vállalása: akármi történt, mi mindig ott voltunk egymásnak. Megtanítottam neki mindent, amit kellett – s ezt mindketten tudtuk, amikor úgy döntöttem, hátrahagyom őt. Remek gazdát és igazi embert neveltem belőle.
Csodálatosan szép és különleges életem volt. És szép halálom. Békés, csendes és szeretetteljes búcsúzásom – emberhez méltó módon. Sosem voltam egyedül, sosem hagytak magamra. Ennél többet nem kívántam és nem is kívánhattam volna az Illatos útról landolóként.
Hálás vagyok mindenért, amit tőletek kaptam: a szeretetet és figyelmet, a barátságokat és ismeretségeket, s persze leginkább a közös túrákat és hétvégéket. Remélem, az emlékem idővel nem fájdalmat hoznak a szívetekbe, hanem mosolyt csal az arcotokra. Ha például eszetekbe jut, mennyire „szerettem” a Vizsla Túrákat…aminek alapítója voltam 13 évvel ezelőtt.
Azt hiszem, egy idő után meguntam betegnek lenni és inkább szépen elfutottam az Égi Vizsla Túra csapatához. Most úgy érzem, megnőtt körülöttem az Élet, hiszen itt vannak velem azok a kétlábú és négylábú barátaim, akikkel örömmel találkozom újra… Együtt van a Nagy Csapat! Meg is beszéltük, hogy az első Égi Vizsla Túránk a Szivárvány híd lábától indul, én a regisztrációs sátornál leszek, a szintemelkedés pedig nulla… De ne féljetek: megvárunk titeket! Hamarosan találkozunk (Illatosúti Kornis Emma)