2006. augusztus 2-án örökbefogadtam az Illatos útról egy két hónapos vizslalányt, Emmát. Akkor még nem sejtettem, hogy ez a kiskutya nemcsak az én sorsomat írja át, de számos fajtatársának az életét is boldogabbá fogja tenni. Sétapartnerek és játszótársak hiányában két- és négylábú barátok keresésébe fogtam. 2007. január 14-én, az első Vizsla Túrára 65 kutyát és gazdáját sikerült a Kamaraerdőben összehoznom. Őszintén megérintett a hazai hobbivizslás társadalom igénye és öröme e kezdeményezéssel kapcsolatban. Azonban azt, hogy azóta több mint 50 Vizsla Túrán vagyunk túl, nemcsak Emmának, de a lelkes, önkéntes stábnak is köszönhetem. Hiszen mindezt csak remélni mertem a kezdet kezdetén...!
