|
Vizsla Vigasz
Powered by NetOffice |
Fruzsi vizsla (2010. 01. 29. - 2014. 03. 15.) története „Fájó szívvel tudatom, hogy Fruzsi nevű vizslalányom, a Vizsla Túra stáb tagja szombat este átkelt a Szivárványhídon az Örök Vadászmezőkre. Szervezete feladta a harcot a betegségeivel szemben és örökre elaludt. Nagyon szerettünk és mindig is szeretni is fogunk, drága Fruzsókám! Emléked örökké a szívünkben fog élni és sosem feledjük azokat a szép éveket, amiket együtt töltöttünk. Nagyon hiányzol nekünk, embertársaidnak és Mirza vizslatesódnak is! Boldog vagyok, hogy én lehettem a te Gazdianyud.” Ezekkel a sorokkal záródik annak a kutyalánynak a története, akiről most mesélni szeretnék. Fruzsi 2010. január 29-én született és 6 hetesen került hozzám, nem valami jó helyről - de én úgy gondoltam, hogy legalább egy vizsla baba kerüljön jó helyre…! Nagyon édes, könnyen tanítható, értelmes, okos kiskutya volt. Bújós, puszilkodós és végtelenül jó szívű más kutyákkal. Mindenkit levett a lábáról! Kiskora óta beteges volt, de sajnos túl későn derült ki, valójában mi a baja, amikor megtaláltuk a mi drága doktornéninket, Dr. Rohn Emesét (aki mindenben segített nekünk). Pár Vizsla Túrára még el tudtam vinni, az idő előrehaladtával azonban már egyáltalán nem akart sétálni, többször le is blokkolt menet közben s ilyenkor semerre sem mozdult, csak morgott. Később már az utcára sem jött ki, végül az autóm közelébe se. Utólag derült csak ki, mindez a betegsége miatt volt így, mivel az agyában komoly károsodás történt az évek során. 2012-ben úgy gondoltam, befogadok mellé ideiglenesbe egy vizslalányt, hátha jót tesz neki a társaság, kicsit kimozdítja őt a kis világából. Mirzát 1 hét gondolkodási idő után fogadtam örökbe, mivel Fruzsi azonnal elfogadta, befogadta s az ő révén találtam rá a doktornőre. 2013. januárjában volt az első olyan vizsgálata ahol kiderült, hogy enzimhiányos és ebből adódóan nem tud rendesen emészteni. Októberben kezdett rosszabbodni az állapota, s az újabb laborvizsgálat kimutatta, hogy hasnyálmirigy gyulladása van. Decemberben arra is fény derült, hogy cukorbeteg. Év végén kezdtük el az inzulinozást, ami sajnos javítani nem, csak szinten tartani tudta az állapotát a folyamatos szervkárosodások mentén. 2014-ben épp a Nemzeti Ünnep napján adta fel szervezete a betegségekkel szembeni harcot – az ő Szabadságharca nem zárult sikerrel… Az együtt töltött éveink során mindvégig úgy éreztem, nincs jogom elvenni az életét csak azért, mert beteg lett és meg kell adnom neki az esélyt a gyógyuláshoz! Ezért tettem meg mindent az érdekében, amit csak tudtam… Halálát a mai napig próbálom feldolgozni, hiszen Ő volt nekem a VIZSLASZERELEM kezdete. S bár nem sokáig lehettünk együtt, boldogok voltunk. Semmit sem bántam meg mindabból a lemondásból, amivel az ápolása járt.
A gyászfeldolgozásomban nagy segítségemre van Tuza Erika, a Vizsla Vigasz vezetője, aki maga is átélte azt, amin most én megyek keresztül. Többek között az ő hatására fogadtam örökbe Mirza mellé egy vizslalányt, Lego-Lunát a Vizslamentőktől. Ő persze nem pótolja és nem is pótolhatja Fruzsit, mégis boldogságot okoz nekünk és újra kerek az életünk.
Bereczky Mónika, Vizsla Túra stábtag |
|