Lolának hívnak, másfél éves ivartalanított magyar vizsla szuka vagyok.

Az eredeti gazdimtól sokszor elszöktem, mert nagyon egyedül éreztem magam, vágytam a haverok társaságára. Az egyik ilyen szökésem alkalmával, valaki megfogott és a kikötött az egyik Budapestre menő vonatra. Így talált meg egy kedves ember, de ő megtartani nem tudott, ezért a vizslamentőket hívta, akik aznap átvettek tőle. Kórházba kerültem, kivizsgálásra, ahol megállapították, hogy súlyos diszpláziám van, amit műtéttel rendbe lehet hozni.

A kivizsgálás után egy szerető családhoz, ahol azt mondták csak ideiglenesen maradok, addig amíg nem találnak nekem új gazdit. Aztán az idő múlt, én nagyon jól éreztem magam az új családomnál, lett egy csuda szép erős játszótársam Fuszek személyében, akivel órák hosszat kergetőzünk.
Nagyon izgis dolgok történnek a családban, mindig új nebulók jönnek, hogy a gazdipapától tanuljanak, én pedig szorgalmasan felügyelem a tanulásukat.
Az idő pedig csak röpül, lassan már fél éve az új ’ideiglenes’ családomnál vagyok, de még senki sem jelentkezett rám, talán a betegségem miatt… Így összeült felettem a családi és vizslamentő kupaktanács, hogy mi is legyen, mert az én kis családom nagyon megszeretett és nehezen tudtak volna elengedni. De ugye ott volt bennük is, hogy rám egy komoly műtét vár, ami ráadásul elég drága is. És ekkor jött egy ’mentő’ ötlet egy másik nagyon szuper csapattól, a Vizslatúrásoktól, akik felajánlották, hogy a következő vizslatúrára befolyt ’regisztrálási’ díjakat az én műtétem költségére fordítanák. Lázas munka kezdődött, hisz meg kellett keresnünk a megfelelő orvost aki megműtene és a rehabilitációt is meg kellett a családommal beszélni. Sikerült a közelünkben nagyon jó orvost találni, aki vállalta a műtétemet. Az operáció április 29-én de. lesz, így kérlek titeket nagyon szorítsatok, hogy minden jól sikerüljön. A műtét után írni fogok az állapotomról és a rehabilitációról is.