A Vizsla Túra örökös pártfogoltja, Samu, a 13-14 év körüli kan magyar vizsla kutya sajnos újra gazdikereső lett. 2010. április előtti életéről nem sokat tudunk, ugyanis ekkor találta meg egy állatvédő Budapesten, aki egy közeli állatorvoshoz vitte. Samu 2 hónapig vendégeskedett ott, ezt követően került vidékre egy családhoz, 2010 júniusában. Sajnos a befogadói családi okok miatt 2011. március közepétől nem tudták tovább vállalni őt, így került a Noé Állatotthonba.

Samu, akinek állatorvosi és etetési költségeit a Vizsla Túra is támogatja, szintén nagyon jól van!
A Chudleys jóvoltából Samu vizsla részére a Vizsla Túra a mai naptól korlátlan ideig 50% kedvezménnyel rendelhet kutyatápot! Köszönjük!
Szívből és nagy-nagy örömmel gratulálunk neki is - na meg persze a megmentőjének és a jelenlegi gazdáinak is!

"Sorban, ahogy rám néztek, elhagyták az ólam,
Öreg, megtört, kiégett, szó sem lehet róla!
Lejárt az ideje, nem fut, se nem játszik,
Megcsóválják fejüket: jobb lesz majd egy másik.
Rozzant kicsi öreg, alig tud már menni,
Nem lesz neki gazdája, soha többé senki.
Volt egyszer otthonom, volt egyszer fekhelyem,
Házamban jó meleg, tálamban ételem.
Fejem őszül, szemem lassan nem lát,
Ugyan ki akar ilyen elesett kutyát?
Családom úgy döntött, nem vagyok már része,
Mindig útban vagyok, rontom az összképet.
Bármilyen mentség, amit kitaláltak,
Menti-e tettüket, küldtek a halálba.
Itt ülök bezárva, a napok peregnek,
Fiatalabb társaim lassan mind elmennek.
Mikor már majdnem vége a reménynek,
Megláttad arcomat, és megmentettél végre,
Vén lábaim görbék, üveges a szemem,
De érezted még mindig megvan az életem.
Hazavittél, adtál ételt, s puha meleg fekhelyet,
A te párnádra hajtottam fáradt, öreg fejemet.
Átöleltél sokszor, s játszottál velem,
Halkan fülembe súgtad mennyire szeretsz.
Életem nagy részét talán mással éltem,
Ettől csak még jobban megbecsüllek téged.
És ígérem megteszek mindent, hogy amit kapok,
Visszaadjam neked, érzed hálás vagyok.
Egy hétig vagy évekig leszek talán veled,
Osztozunk mosolyon, kétségen, könnyeken.
S mikor Isten úgy dönt, végleg el kell mennem,
Tudom, hogy sírni fogsz, meggyászol a szíved.
S mikor elérem a hidat, ahol minden kezdődik,
lelkem, szívem, hűségem mind hozzád szegődik.
És hencegek szerte, arról ki vénségem megértette,
Szeretett, ápolt, utolsó éveimet szép emlékké tette."

A hat hónapos vizslalányt 2009. december közepén Szolnok és Törökszentmiklós között találták az út szélén összefagyva. Mivel nyakörve, chipje, illetve tetoválása sajnos nem volt, eredeti gazdáját nem sikerült megtalálni.
A rettenetes hideg téli napokon Széphalmi Éva pár napra a gondozásába vette, majd átadta a budapesti Vizslamentőknek, akik azonnal ideiglenes befogadó családhoz, a Vizsla Túra alapítójához, Tollár Mónikához és Csillik Gáborhoz költöztették 2009. december 20-án (mivel a lesoványodott, összetört lelkű kiskutya semmiképpen nem bírta volna ki a kültéri kenneles tartást decemberben).
Zoé az alapos fürdetés és orvosi kivizsgálás alapján gyógyszeres kezelés alatt állt, valamint komoly hízókúrára és aktív lélekgyógyításra fogták ideiglenes gazdái. A család két meglévő vizslája, Berek és Emma igazi nagytesókként tanítgatták, gondozták egész nap: hatalmas kergetőzős hancúrozásokkal, plüsállat cibálásokkal és ágyon hempergésekkel mutatták meg neki az igazi vizslának való életet.
Zoé a korábbi megpróbáltatásokat követően napról napra jobban lett testileg-lelkileg: már egész nap boldogan rohangászott, szaglászott és gyakorlatilag egyfolytában mosolygott, nevetett. Lassan az éjszakákat is félelem és felriadások nélkül aludta végig. Roppant kedves, jóindulatú, békés, könnyen kezelhető, tanulékony, nyílt tekintetű kiskutya – afféle főnyeremény! Életkorából adódóan igazi bohóc, bújós kisbaba, kíváncsi felfedező. Közösség-imádó, mindenkit mindenhova követő, de a szobatisztaságot még tanuló kamaszlány. Minden simogatásért, pusziért, ölelésért roppant hálás élő- és érzőlény. Nem ugat, nem harap, nem támad, nem lop, nem pusztít, nem rág. Cicákkal és más szelíd kutyákkal abszolút kompatibilis, mivel jelenleg négy macskával és két ebbel alszik együtt. Múltjából adódóan félős, idegenekkel bizalmatlan, hirtelen mozdulatokra összekucorodással reagáló. Az autózás nem a kedvence, s bár nem hányja össze a kocsit, komolyan meg van rémülve minden egyes út alkalmával. Férfiakkal és fekete ruhába öltözött emberekkel szemben azonban kifejezetten bizalmatlan.
A kombinált és a veszettség elleni oltást is megkapta, valamint elkészült az oltási könyve és az útlevele is. Chip is került belé, hogy ne fordulhasson elő vele mégegyszer ez a tragédia…
Olyan végleges gazdit kerestünk neki, aki lakásban tartja, de megfelelő mozgási, rohangálási és tanulási lehetőséget, illetve elegendő szeretetet, gyengédséget és törődést biztosít neki. Zoé olyan helyre költözött, ahol megfelelő ember- és kutyatársasága van, vagyis ahol eleget tudnak törődni teste és lelke rehabilitációjával.

Végleges örökbeadásáig Zoé orvosi és etetési költségeit a Vizsla Túra állta.
Ezúton köszönjük Nagy Judit és férje, valamint Bori kutya segítségét Zoé ideiglenes, egyhetes elszállásolásában!
Zoé fotóalbuma >>

ZOÉ (pontosan 7 hetes ideiglenes budapesti tartozkodása után) 2010. február 7-én, vasárnap reggel elköltözött az Északi-tengerhez, Németországba, Krammhörnbe. Végleges örökbefogadó-gazdái Erika és Harald Römer lettek.

Szeretnénk megköszönni, hogy a vizslamentésért felelős Futrinka Egyesület részt vehetett az idei utolsó, sorrendben a 27. Vizsla Túrán, november utolsó vasárnapján a Hajógyári-szigeten. Köszönjük minden kedves támogatónknak az adományokat. Ezen a délelőttön 37.500 Ft gyűlt össze, melyet teljes egészében a gondozásunkban lévő kutyákra fordítunk. Ott leszünk a következő túrán is, ahol továbbra is kutyás pólókkal és 2010-es falinaptárral kedveskedünk minden kedves támogatónknak. (Aki már hamarabb szeretne pólót vagy naptárt, írjon nekünk az címre. A tőletek kapott szuper tárgyi adományokat is köszönjük, a pléddel már kibéleltük az egyik védencünk házát, a nem kutyás tárgyakat pedig elárverezzük, s a befolyt összeget szintén védenceink ellátására fordítjuk!
Üdvözlettel: a Futrinka Egyesület önkéntesei www.futrinkautca.hu , www.magyarvizslasos.hu

„Táltos 2008. május 1-jén érkezett hozzám. A vizslamentőktől hoztam el ideiglenesen, csak amíg nem lesz gazdája. Persze ezt a mondatot már sokunk kimondta: „Csak amíg nem találnak neki gazdát…” Előtte és utána is volt nálam kutya, de ő más volt. Ezt már az első percben tudtam. Nem terveztem Sába mellé második kutyát, de hát,…mit sem ér a tervezés.2-án már telefonáltam, hogy ne is keressenek neki gazdát, ő már az enyém. Életem egyik legjobb döntése volt. Amikor hozzám került feltűnt, hogy nem használja az egyik hátsó lábát. Orvostól orvosig jártunk, mire végre kiderült, hogy mi a baj. Valószínűleg egy régi medencetörésnek volt köszönhető. A régi gazdája ügyet sem vetett rá. Ma viszont átestünk egy nagyon komoly combcsont műtéten. Itt szeretném megköszönni a Felicavet rendelőnek a műtétet. Meglepően jól viseli, pedig egy igazi „hiszti-Kriszti”. Ha minden jól megy fájdalommentesen élheti tovább az életét. 100%-os kutya ugyan sosem lesz belőle, de már megérte, ha legalább a fájdalom elmúlik. Az elkövetkezendő 4-6 hétben türelmesen várunk, sétálunk, meg kell tanulnia újra használni az évek óta csak lógó lábát. Szeretnénk megköszönni mindenkinek a sok szurkolást, segítséget és együttérzést! Nagyon jól esett. Köszönöm a vizslamentőknek, hogy én lehetek az, aki boldoggá teszi az elkövetkezendő éveit ennek a szakállasnak. A Vizsla Túrának pedig külön nagy- nagy köszönet, örülök, hogy tagja lehetek ennek a remek csapatnak! A segítségük nélkül nem tudtuk volna ilyen gyorsan megműttetni. Találkozunk a következő túrán!

Albert Luca, Sába és Táltos”

A 20. Vizsla Túrán összegyűlt összegből 50.000 Ft-tal a Csepel Indians Agility Csapatot támogattuk. A három Vizsla Túrás taggal büszkélkedő Indiánok új palánkot vásároltak az összegből. Köszönőlevelük itt olvasható:

"Kedves Vizsla Túrások!

A Csepeli Indiánok bemutatják akadályparkuk legújabb tagját a „Vizsla Túra-palánkot”!
Ezennel szeretnénk megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjunk érte a Vizsla Túrának. A ti anyagi támogatásotokkal készülhetett el az új palánk, és vehette hátára csapatunk 3 vizsláját és természetesen többi tagját is. Még egyszer köszönjük szépen, hogy ezúton is hozzájárultok „agility-pályafutásunk” alakulásához!
További sok sikeres Túrát kívánunk nektek, 

Csepel Indians Agility Csapat"

A 13. Vizsla Túra részvételi hozzájárulásaiból összegyűlt pénzt (33.000 Ft) az előző Vizsla Túra részvételi hozzájárulásaiból 50.000 Ft-ra kiegészítve a
Kutyával az Emberért Alapítványnak (KEA) utaltuk át.
A pénz felhasználásáról szóló válaszlevelet mindenki számára elérhetővé, elolvashatóvá tesszük majd itt a honlapon.

Lolának hívnak, másfél éves ivartalanított magyar vizsla szuka vagyok.

Az eredeti gazdimtól sokszor elszöktem, mert nagyon egyedül éreztem magam, vágytam a haverok társaságára. Az egyik ilyen szökésem alkalmával, valaki megfogott és a kikötött az egyik Budapestre menő vonatra. Így talált meg egy kedves ember, de ő megtartani nem tudott, ezért a vizslamentőket hívta, akik aznap átvettek tőle. Kórházba kerültem, kivizsgálásra, ahol megállapították, hogy súlyos diszpláziám van, amit műtéttel rendbe lehet hozni.

A kivizsgálás után egy szerető családhoz, ahol azt mondták csak ideiglenesen maradok, addig amíg nem találnak nekem új gazdit. Aztán az idő múlt, én nagyon jól éreztem magam az új családomnál, lett egy csuda szép erős játszótársam Fuszek személyében, akivel órák hosszat kergetőzünk.
Nagyon izgis dolgok történnek a családban, mindig új nebulók jönnek, hogy a gazdipapától tanuljanak, én pedig szorgalmasan felügyelem a tanulásukat.
Az idő pedig csak röpül, lassan már fél éve az új ’ideiglenes’ családomnál vagyok, de még senki sem jelentkezett rám, talán a betegségem miatt… Így összeült felettem a családi és vizslamentő kupaktanács, hogy mi is legyen, mert az én kis családom nagyon megszeretett és nehezen tudtak volna elengedni. De ugye ott volt bennük is, hogy rám egy komoly műtét vár, ami ráadásul elég drága is. És ekkor jött egy ’mentő’ ötlet egy másik nagyon szuper csapattól, a Vizslatúrásoktól, akik felajánlották, hogy a következő vizslatúrára befolyt ’regisztrálási’ díjakat az én műtétem költségére fordítanák. Lázas munka kezdődött, hisz meg kellett keresnünk a megfelelő orvost aki megműtene és a rehabilitációt is meg kellett a családommal beszélni. Sikerült a közelünkben nagyon jó orvost találni, aki vállalta a műtétemet. Az operáció április 29-én de. lesz, így kérlek titeket nagyon szorítsatok, hogy minden jól sikerüljön. A műtét után írni fogok az állapotomról és a rehabilitációról is.