Sziasztok! Frédivel nagyon rövid volt a vasárnapi túránk, de Gábor Blekivel (a tiszteletbelei vizslával -aki egy totálmix) Lajos forrásig jöttek veletek, ahol csatlakoztak hozzánk, ahova mi felautóztunk.  Próbáltunk elétek menni, de Frédinek nagyon nem tetszett a köves talaj, így csak "helyben jártunk"  és vártuk a vizslákat. Azt hittem érintitek a turistaházat, de csak kevesen jöttek le a forráshoz, de jó volt velük is találkozni. Addig meg unalmunkat azzal űztük el, hogy a turistaház alatti rétet " megszállták" a NOÉ-sok, sok kutyussal, akik közül a netboard képeiről sok ismerős volt, elnézegettük a futkosásukat, játékukat. Nagyon szép helyen volt a túra, fájt is a szívem, hogy nem lehetek ott, de Frédi egy ilyet már nem tud végigmenni (ennél lazábbat is meg kell válogatni). Gábor készített elég sok fotót, így azokat nézegetve kicsit köztetek érezhettem magam. Örömmel olvastam, hogy a legközelebb Gombán lesz a túra. Az igazán Frédinek való, ha jobb napja van, de ha esetleg nem, akkor is nagy részét autóval meg lehet tenni. Csak legyen még alkalmunk!  Mert ha rövid időre tudunk találkozni, az is nagy öröm számomra és Frédi számára is. Vasárnap, mikor ráadtam a kendőjét, a maga öreges módján lázba jött. :-) Móni, nagyon köszönjük a képet!  Frédi pedig a kapott simiket köszöni mindenkinek!

T. Mari, Frédi és csapata

Sziasztok! Én köszönöm a lehetőségét, hogy ismét jól elfáraszthattam a kutyusomat, új ismerősökre tehettem szert, ismerősökkel találkozhattam ismét!

Zizi kutya és Fehér Gábor

Dr. Varga Gábor és Bizsu

Üdvözlettel: Varga Gábor

Sokáig vívódtam, hogy rávegyem magam eme levél megírására...mert egyszerűen nem találom a szavakat. Valószínűleg azért, mert az erdőben már elkiabáltam az összeset. De nem megyek értük vissza! Talán írhatnám, hogy köszönöm, jó volt...de hazudnék. Felejthetetlen volt! És kiborító. Tudom, én voltam abszolút felkészületlen...eleve már az gondot okozott, hogy az órát át kellett (volna) állítani. Persze, így kellett lennie, hogy az utolsó csoportba kerüljünk, és ilyen remek társasággal töltsük a napot. Na, erről jut eszembe...egy egész nap az erdőben??? Kicsit túlzás. Főleg úgy, hogy ennyire felkészületlenül mentünk oda. Étlen-szomjan- másnaposan-sportcipőben. Maga volt a pokol. Sárban, iszapban cuppogtunk fel a hegyre, le a hegyről...Radnóti járt a fejemben, s hogy "bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked..." Tudom, ***-os, nem babakocsis túra. De mit is jelent az a *** ? Konyakon az a jó, ha minél több van, szállodán is...de azt hiszem, itt ez nem így működött. Nem vagyok meggyőzve arról sem, hogy ez 12 km volt.(Nekem 12000-nek tűnt.) Nem vagyok egy túrázós-típus. Már tudom is, miért. De…:

1. A kutyám élvezte, szerelembe esett, úgyhogy ő erőteljes csípőmozgás kíséretében tette meg a távot. 2 napig duzzogott, ha kivertem az ágyból.
2. Köszönöm a babapiskótát, életmentő volt. :)
3. A túravezetőket csókoltatom, jó fejek. Remélem, boldogíthatom még őket. (Persze a feljelentés gondatlan veszélyeztetésért, megtörtént. :)))
4. Mindenkinek üdvözletem a csoportban. Főleg hálám azoknak, akik segítő kezüket nyújtották, mikor vízen jártam. :)
5. Péter, bocsáss meg! Legközelebb csak babakocsis túrára megyünk.

És viszünk bort. És kaját. És terepjárót. Köszönjük szépen...emlékezetes és tanulságos muri volt.

Judit és Max

Üdvözlettel: Gabi

Sziasztok! Nagyon szuper volt a túra, sőt egy kicsit izgalmassá is tettük a magunk számára. A párom úgy döntött nem jön velünk, valami F1 nevezetű számomra teljesen érdektelen dolog foglalta le. Én sosem egyedül érkezem most is 3 barátnőm jött 2 kutyával, úgyhogy mi 4 nő,3 kutyával sétáltunk együtt. Mentünk, beszélgettünk a kutyák játszottak, aztán egyszer csak csend lett. Olyan szinten eltévedtünk,hogy szégyen de du 15h-kor hívtam a párom,hogy azonnal mondja meg hol vagyunk! Ő segített is mohás fa, patak jobbra,és a többi,de azért értünk indult. Kb. egyszerre érkeztünk a parkolóba, kritikán aluli volt, ahogyan kinéztünk,a sár,meg a patakon átkelés,meg az időnként csöpörgő eső mind megtette a magáét. Ja,persze csak jutalom falat volt nálunk,se innivalónk,se ennivalónk,ahogy kell!  A kutyáink többször annyit rohantak, mint amennyit mi mentünk,bár szerintem mi is jócskán túlléptük a 12km.-t.Mindent egybevetve nagyon jól éreztük magunkat,semmi sem tarthat vissza  a következő túrától!

Üdv mindenkinek: Anita, Lola

Sziasztok! Nos, mi először voltunk, Pocakkal túrán. Nem számítottunk rá, hogy ilyen erős terep lesz. Volt, hogy nem hittem el, hogy még mindig fölfelé megy az út, és volt, hogy az agyagos sarat a pokolba kívántam, de a rohangászó vizslák ( főleg Csoki, Dárius, Nelson a nyakkendőjével és az idősebb kutyus (nem emlékszem a nevére) elfeledtették velem a kínokat. Annyira édesek és felszabadultak voltak. Pocak is ilyen otthon, de most teljesen meg volt illetődve, szinte lábujjhegyen, behúzott farokkal, szó nélkül nyomta végig a túrát..de azért én láttam rajta, hogy élvezi:) Üdv mindenkinek:

Anita, Zsolti és Pocak:)