In memoriam
ROXI 
(2005 - 2009.02.24.)

 

Drága Roxikám!
Már régen terveztük, hogy Fickó vizslánk mellé keresünk egy társat, amikor tavaly márciusban véletlenül megláttuk az interneten, hogy egy tüneményes kislány vizsinek gazdát keresnek. Szinte azonnal jelentkeztünk és egy pár nappal később már az örökbefogadó papírodat írhattuk alá és indulhattunk haza. Az első találkozásunk felejthetetlen volt, akkorákat ugráltál, mint egy gumilabda. Otthon is szívesen fogadott mindenki, bár a cicákat először nehezen tűrted. Fickót kitúrtad a helyéről, ő pedig igazi gavallér módjára viselkedett veled. Ahogy múltak a napok, egyre inkább beléd szerettünk, próbáltuk kielégíteni labdamániádat, vízimádatodat, szeretetéhségedet. Sokszorosan megháláltad mindezt, nemcsak a család, hanem a barátok és ismerősök is imádtak. Rendületlenül jártuk a vizslatúrákat. Amikor kiderült, hogy nagy a baj, mi hittük, hogy meggyógyulsz. És te élni akartál. Bevetted az összes gyógyszert, vidáman jártál a kezelésekre. Aki nem tudta, hogy beteg vagy, annak fel sem tűnt, hogy ez az életvidám, rohangálós, visszadumálós kiscsaj élet-halál harcát vívja. Időt és pénzt nem kímélve harcoltunk érted. A hétvégén még büszke teletubbies-ként mentél végig a vizslatúrán, bár mi már sejtettük, hogy ez lehet az utolsó. Hétfői műtéted jól sikerült, a doktor bácsi is büszke volt rád. Saját lábadon jöttél haza velünk, de hajnalban meggyötört szervezeted feladta a küzdelmet. Anya karjaiban omlottál össze és indultál el a nagy útra, aki azóta is egyfolytában sirat téged. Apa, Mama és a kisgazdik is vigasztalhatatlanok.
Még egy évet sem töltöttél velünk, de mi felejtünk el sohasem! Kisgazdi szerint együtt fogtok játszani Csurival és Pongóval a kutyamennyországban, ahol már vártak téged. Légy örökké boldog az égi vizslatúrákon!

Edina, Attila, Noémi, Adrienn, Marcsi mama
Fickó, Mázli és nagy haverod, Cirmi

Köszönjük a vigasztaló szavaitokat, nagyon sokat jelent, hogy egy ilyen nagyszerű társaságnak lehetünk a tagjai, mint Ti vagytok! A hétvégi igen jó állapota már egy hosszabb sugárkezelés eredménye volt, anélkül valószínűleg már menni sem tudott volna, a daganat beszőtte az izmait és a gerincénél, csigolyáinál is megjelent már. Iszonyat mennyiségű szövet és egy vese is hiányzott már belőle, de ő élni akart. A sugárkezelés utáni műtét fontos volt, mert így ki tudták venni azokat a daganatrészeket is, amiket előtte nem. A műtét sikerült. Este hazavittem, már a saját lábán jött, evett, ivott, pihent. Hajnalban egyik pillanatról a másikra omlott össze, valószínűleg a tüdeje és a szíve nem bírta tovább. Egyetlen vigaszunk, hogy legalább otthon volt velünk, a családjával.

Edina