Gyönyörű vizsláim! Kakievő, döglött halba hempergő, darázshajkurászó, folyton kíváncsi, izgő-mozgó, konnektororrú barátaim. Olyan aranyosak vagytok együtt ezen a képen, Egy pár voltatok, összetartoztatok, már a kölykeitek is vének, édeseim. Minden kalandot együtt éltetek meg, és most remélem, megint együtt vagytok. Veletek elmúlt a gyerekkor, de miattatok jó emlékezni. Büdös disznó kis Csacsám, te hárpia. Minden kölyköt és félős kutyát megkergettél. De te voltál az a selymes szőrű, bújós, lábnál alvós csacsi kutya is, igaz?. Bele lehetett bújni a puha pocakodba, ha fáradt voltam vagy szomorú. Sárki, te jóság, óvatos duhaj. A vízben is csak akkor úsztál messzebbre két méternél, amikor eltempóztam, és te úgy gondoltad, jól megmentesz. Persze még nagyobb pánikba estél, amikor rádöbbentél, milyen távol a part, és a végén majd megfojtottál, de akkor is, te voltál a hősöm. A gyerekek együtt nőttek fel veletek, és Sárkikám, utolsó éveidben kedves öreg társa voltál Nagyinak.

Első kutyáink voltatok. Lenyaltátok a könnyeket, és mosolyra fakasztottatok a bolondságaitokkal. Sok mindenre megtanítottatok, és sokat adtatok nekünk.

Nyugodjatok békében.